„És felborították a hegyet, és megfordították a történelmet”
Az esős, zord idő annyiban változtatta meg az előzetes elképzelést, hogy nem a Szent István téren, hanem a Bálint Ágnes Kulturális Központ színháztermében rendezte meg az önkormányzat az 1956-os ünnepségét.
A VHZ Fúvószenekarának kíséretében a Himnusz eléneklésével kezdődött a megemlékezés. Falvai Anett köszöntötte a vendégeket, majd Dr. Szűcs Lajos országgyűlési képviselő bevezető gondolataiban ismertetett egy válaszlevelet, amelyet 1956. november 22-én írt Nagy Imrének Kádár és a román pártvezér, Dej a jugoszláv nagykövetségről. A két diktátor arra kérte Nagy Imrét, hogy vonja ki magát a politikából, vallja be tévedését és töltsön el pár hónapot Romániában. A válasz lényege abban sűríthető össze, hogy „saját akaratomból saját lábamon nem hagyom el az országot.” Nagy Imre ismerte régi elvtársait, de sorsát nem úszhatta meg. Busszal együtt elrabolták őt és kíséretét, és majd másfél évet a román Snagovban töltött házi őrizetben, ahonnan a tárgyalására hozták haza. A többit már tudjuk…
Ünnepi beszédet Veszprémi Klára, a Vecsési Andrássy Gyula Általános Iskola igazgatója mondott, melyet teljes terjedelmében ismertetünk:
„A szabadság nem egyszerűen a zsarnokság vagy az elnyomás hiánya. Nem is felszabadítás arra, hogy azt csináljuk, amit akarunk. A szabadságnak megvan a maga belső logikája, amely megkülönbözteti és megnemesíti: a szabadság az igazsághoz van rendelve, és abban teljesedik ki, hogy az ember keresi az igazságot és benne él abban.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Ünneplő Közönség!
61 esztendővel ezelőtti eseményt idézünk ma fel. Ez a 61 év az emberiség történelmének idejéhez képes épp csak egy pillanat.
A forradalom 13 napja – az 1956. október 23-ai tüntetések kezdetétől a szovjet csapatok Forgószél nevű hadműveletéig – csak egy villanás a magyar történelem 1117 éves időszakában. Ugyanakkor nekünk, magyaroknak mégsem lehet mindez egy gyorsan feledhető történelmi pillanat, hiszen a forradalom és szabadságharc megingatta a megingathatatlannak hitt szovjet felépítmény.
Bebizonyosodott, hogy a népek önrendelkezése, a demokrácia a szovjet típusú kommunista diktatúrában nem válhat valóra. A magyar nép forradalma miatt Szovjetunió elveszítette esélyét egyrészt a világ proletárjainak egyesítésére, másrészt a közép- és kelet-európai szocialista országok megtartására is.
Így ez a 13 nap történelmet befolyásoló forradalom volt.
Október 23-a nekem is történelem. A történetével azonban csak a felsőoktatásban találkoztam először. Most már jómagam is tanítom ezt az időszakot.
Az 1956. október 23-ai eseményeket megelőzte, hogy Szegeden megalakult egy ifjúsági szervezet, a MEFESZ, illetve 16 pontos követelést állítottak össze a budapesti műegyetemisták.
A legfontosabb pontjai a szovjetektől való függetlenségre, a demokráciára, a magyar szimbólumok használatára vonatkoztak. Ez a fiatalok által kezdeményezett tüntetés vált halálos áldozatokat követelő forradalommá. Nagy Imre miniszterelnök, a hősi halottak és a névtelen áldozatok emlékhelye található az Újköztemető 298-as, 300-as és 301-es parcellájában. Mindhárom 2012-ben lett nemzeti emlékhely a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosítása nyomán.
Az 56-os események vérbefojtása után kezdődött meg a forradalom és szabadságharc emlékének kiirtására indított hadjárat. Éppen ezért kötelességünk beszélni az ellenállásról, a bátorságról, a kitartásról, az önfeláldozásról, a szabadságba vetett hitről a tanítási órákon ugyanúgy, mint a megemlékezéseken, hiszen „Itt nem voltak altábornagyok, itt nem volt stratégia és taktika, itt csak halálba menő tizennégy-húszéves gyerekek voltak, lányok is, akik betelvén egy istentelenség szörnyű ürességével, a jelszavak csatornalevesével, a hazugság emészthetetlen maszlagával nekimentek felborítani a hegyet, megfordítani a történelmet, eszméletlen céltudatossággal élni vagy meghalni. És felborították a hegyet, és megfordították a történelmet, és győztesen élve maradtak. Élve maradtak elsősorban azok, akiknek a testük meghalt, mert örökké élnek az örökkévalóban és a nemzet szívében, és élve maradnak a többiek, akik talán csak most eszmélnek ájult boldogságban a kitárult messzeség, a testi és lelki szabadság, a végtelenség szemléletében.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.”
A beszédet követően Sasvári Sándor színművész adott műsort, az elmúlt évtizedek sikeres rockmusical-jeiből. A slágerek óriási sikert arattak.
Gál István, a város díszpolgára emelkedett szólásra, és elmondta, hogy évtizedek levelezése vált valóra a napokban. Ismeretes, hogy dr. Szarka Géza volt 1956-ban a Vecsési Nemzetőrség parancsnoka. Személyének és a többi nemzetőrnek köszönhető, hogy Vecsésen semmi atrocitás nem történt. Az új hatalom azonban megfosztotta rangjától, megbélyegzett ember lett, és nélkülözések után az Andrássy iskolában kapott énektanári állást. Innen ment nyugdíjba 1985-ben bekövetkezett haláláig. Gál István kérelmeivel folyamatosan ostromolta a Honvédelmi Minisztériumot katonai rehabilitálása miatt. Ez most járt eredménnyel, és a Honvédelmi Miniszter törölte rendfokozati megfosztását, azt visszaadta és honvédelmi állományba visszahelyezte. A dokumentumot – családi örökös híján – Szlahó Csaba polgármester vette át. A polgármester úr rövid beszédében kiemelte az emlékezés és a hősöknek kijáró tisztelet fontosságát.
Rendhagyó módon a Szózat dallamai után került sor a koszorúzásra és a mécsesek elhelyezésére a téren lévő ’56-os Emlékműnél. A régi ipartestület épületében volt 1956-ban a Nemzetőrség parancsnoksága. Az Emléktáblát Szűcs Lajos országgyűlési képviselő, Szlahó Csaba polgármester és Tábori Ferenc alpolgármester koszorúzta meg.
szalontai
