Ma azokra emlékezünk, akik a szabadságban hittek, a hazáért harcoltak, és egy nemzet példaképeivé váltak.
Tisztelt emlékező közönség, kedves megjelentek!
Megemlékező beszédemet egy felszólítással kezdem. A felszólítást egy osztrák tiszt, akiben a kivégzéskor megszólalhatott a lelkiismeret, a kivégzettek neveinek kezdőbetűiből szavakat alkotott, egy felszólítást. Pannónia! Vergis Deine Todten Nicht, Als Klager Leben Sie. Vagyis: Magyarország ne feledd halottaidat, mint vádlók élnek ők. Én pedig hozzáteszem: Magyar ne feledd október hatodikát!
168 évvel ezelőtt Aradon, Kossuth szavaival élve a „Magyar Golgotán” kivégezték a szabadságharc 12 tábornokát és egy ezredesét, akiket röviden csak az Aradi 13-ak ként szoktunk emlegetni, Pesten pedig Magyarország király által kinevezett törvényes miniszterelnökét gr. Batthyány Lajost.
A hangsúly az emlékezésen van. Kölcsey szavaival élve:”Minden nemzet, mely elmúlt kora emlékezetét semmivé teszi, vagy semmivé hagyja tenni, saját nemzeti létét gyilkolja meg, s akármi más kezdődjék ezentúl, az régi többé nem leszen!”
Fontos, hogy időről időre emlékezzünk nemzeti nagyjainkról, hogy ne kopjanak ki tudatunkból, emlékezetünkből. Maradjon örökségük követendő példa a köztudatban, mert azok a személyek, akiknek élete, tevékenysége, szellemisége világító ereje átadódott generációról generációra napjainkig, azok megérdemlik.
Történelmi tanulmányainkból ismert: ha a hazát veszély fenyegette, végighordozták a véres kardot, ami felhívás volt a haza védelmére. Hazánk egén 1848-ban háborús felhők tornyosultak. Gr. Batthyányi Lajos miniszterelnök felhívást tett közzé. Íme a felszólítás:”Szeretett magyar hazánk láthatárán veszélyes felhők tornyosulnak! Minden hazafi szent kötelessége, hazáját bel és kül ellenségek ellen védeni: ezt igényli a természeti jog, ezt parancsolja a törvény. A haza nevében szólíttatnak fel tehát mindazon honlakosok akik a trón, a haza védelmére belépni kívánnak, hogy magokat az alábbi hadfogadó helyen jelentsék be. Vecsésről a felhívásnak 90 fő tett eleget. A megszerveződő magyar honvédsereg tagjai az Alkotmányra tettek esküt. Íme az eskü:
Esküszöm az élő Istenre: Magyarországnak és Magyarország alkotmányának hűséget esküszöm, hogy az ország alkotmányát, annak törvényes és jogszerű függetlenségét életemmel és véremmel megvédeni kész vagyok: nemzeti zászlómat soha el nem hagyom, az országgyűlésnek…kormányának engedelmeskedvén, kötelességemet mindenkor pontosan, híven és becsületesen teljesítem. Isten engem úgy segéljen”Eddig az eskü szövege, amely nagyban hasonlít az egri vár védőinek esküjéhez. Jellacsics betört az országba, majd október 6-án lámpavasra húzták Latour belügyminisztert. Figyeljük a dátumot! Visszatér. Windisch-Gratz csapatai pedig megindultak Magyarország ellen. Ezzel kezdetét vette a szabadságharc. Hogy milyen lehetett Windisch-Gratz azt jól példázza egy, a nép ajkán fennmaradt átok, amelyet nevének betűiből állítottak össze.Verjen Isten Nemzetem Dúlásáért Inséggel, Sanyarúsággal, Cholerával, Hazám Gaz Rablója:Átok Tetézzen Zsarnok.
A megszerveződött honvédseregbe több, a császári seregben szolgált tiszt kérte a felvételét. Különböző nyelveket beszéltek, különböző vallásúak voltak, de örök üzenetet hagytak az utókorra. Damjanichtól származik a következő mondás:”Aki Magyarországon született, magyar állampolgár, köteles Magyarországot hazájának tekinteni, annak törvényes jogait megvédelmezni!”Ma is időszerű. A kivégzettek nevei már elhangzottak, de voltak sokan, akik a szabadságharc leverése után fogságban sínylődtek, és voltak olyanok, akik Vecséshez köthetőek. Három ezredesről és egy tábornokról tudunk. Aulich Lajos tábornok a II. hadsereg vezetője. Feladata volt Windisch-Gratz seregének állandó nyugtalanítása, majd innen indult Pestre 1849 májusában. Sorsát ismerjük, Aradon kivégezték. Mellette szolgált Asbóth Lajos ezredes, ki a győztes vecsési csata után futárral küldött üzenetet Kossuthnak. Kár, hogy a Bach-korszakban besúgó lett. Vajon miért? A másik ezredes Bobich János, aki leszerelt a császári seregből, és Vecsésen volt pénztáros. A honvédseregbe 1848. június 13-án lépett be. Számtalan csatában vett részt. Hősiességét, bátorságát jelzi, hogy ezredesi rangot ért el. Részt vett az isaszegi, váci, nagysallói csatákban, és elsők között hatolt be a budai várba 1849. május 21-én. A debreceni csatában súlyosan megsebesült, Aradon fogságba esett, elítélték, de 2 év után elengedték, Diósgyőrben halt meg. A harmadik ezredes, ennek a településrésznek a névadója, gr. Andrássy Gyula, aki részt vett a pákozdi, schvehati csatákban. Kossuth isztambuli nagykövetnek nevezte ki . Később halálra ítélték, és jelképesen kivégezték. Innen a „szép akasztott ember” jelző. Soha nem kért kegyelmet, amnesztiát kapott hazatért és Deák oldalára állt. A kiegyezés után Magyarország miniszterelnöke. Vecsés területén nem zajlottak le nagy csaták, de vezetői tevékenységéből kiviláglik, hogyan viszonyultak a szabadságharchoz. Vecsésen 28 utca, 1 tér, 1 településrész, 2 iskola, 2 emléktábla, 1 kopjafa hirdeti, hogy Vecsés nem feledi és ápolja hagyományait.
Ha visszatekintünk történelmünkön, szabadságharcainkon láthatjuk, hogy „A magyar nemzet nem tud szabadság, igazság és méltóság nélkül élni. Vésd eszedbe az aradi vértanúk utolsó szavait, hiszen a halál küszöbén neked üzentek: Krisztusé legyen a szíved, és magyar népedé az életed.”
Felvetődhet a kérdés?Mire kötelezi a mai magyarságot az Aradi 13, és a kivégzett miniszterelnök” A válsz erre, emlékük kötelezi a mostani magyarságot arra, hogy emlékezzen múltjára, hőseire, hogy példájukból okulva vegyen részt a jelen formálásában a jövő érdekében, hogy majdan egykor sírjaink mellett unokáink leboruljanak, és áldó imádság mellett mondják el szent neveiket. Az ember ifjú korában megtanulja, hogy nem mindig juthat győzelemre, nem mindig lehet sikeres, de elég neki ha tudja, felvállalt egy eszmét, és ha kell életét is odaadja érte. Elég, ha lelkiismerete nyugodt, mert mindent megtett, amit lehetett. Egy arab monda szerint a tűzmadár minden évben átrepül Arábia sivatagába, és ott egy tüskére szúrja önmagát, elég. Hamujából újabb tűzmadár születik. Ez a föltámadás. Ilyenek voltak az Aradi 13 – akik, akik meghaltak, de szellemüknek nem szabad kialudnia, mert
„Ők élni fognak, élni mindörökké,
Szent lesz, örökké szent lesz a sírgödör,
Amíg az eszmény ki nem hal a földön,
Míg magyar szellem még magasra tőr.
Az igét, melyért éltet áldozának,
Szívébe írták az egész hazának,
Utódtól fogja hű utód tanulni,
Hogyan kell élni, s hogy lehet meghalni.”
Gál István
