Irodalmunk legendás alakjai és Vecsés

Diamant Sándor (1912–1945), vecsési költő emlékére

Helytörténeti nyomozásaim során többször találkoztam olyan érdekessé­gekkel, amikor egy-egy költőlegenda élete keresztezte kis településünk életét. Ezekből a történetekből mutatnék be ötöt. Öt költő, öt vecsési történetszál.

Arany János (1817–1882)

Arany János valószínűleg a Cziffra csárdában reggelizett 1843-ban

1843: Arany János szalontai aljegyző korában társaival Pestre utazván betért Vecsésre. Itt a lovaknak zabot, szénát vettek, illetve ettek egy villás reggelit. A vendéglátás helye több mint valószínű, hogy a Pest-Szolnok út mellett álló Cziffra csárda lehetett. A 26 éves Arany János ekkor utazott életében először Pestre, majd gőzhajóval tovább Bécsbe. A Nagyszalonta–Pest utat szekérrel tette meg.

„1843. augusztus 23.: Vecsésen kifogván, zabért, szénáért s magunknak villás früstökért fizettünk.” (Nagyszalontai költségjegyzék, Arany János)

Arany László (1844–1898)

A vecsési Mayerffy Ferenc unokahúgának lánya, Szalay Gizella Arany László költő felesége volt

1875: Arany János fia ebben az évben egy Mayerffy lányt vett feleségül, Szalay Gizellát (1857–1945).

Mayerffy Ferenc a korai Vecsés történetének és a magyar reformkornak a kiemelkedő alakja volt, nevét őrzi ma Ferihegy. Az ő unokahúgának, Mayerffy Idának a lánya volt Szalay Gizella. Ő lett Arany László, költőnek a felesége. 23 éven át éltek boldog házasságban, mikor Arany László fiatalon meghalt.

Szalay Gizella előbb egyedül, majd második férjével hűségesen gondozta a hatalmas Arany-hagyatékot. Új férje háromkötetes Arany-életrajzzal adózott a nagy költő emlékének. 1945. január 22-én bombatámadás érte Szalay Gizelláék budai házát, a romok maguk alá temették az öreg hölgyet és vele együtt a felbecsülhetetlen értékű Arany János-tárgyakat és -kéziratokat.

„Úgy érzem, az öregen is vonzó külsejű Gizi néni bátor volt. Áradozó szeretettel beszélt második férje irodalmi munkásságáról. Arany János nevét mindig áhítatos tisztelettel mondta ki.” (A család egy ismerősének visszaemlékezéséből, 2000.)

Juhász Gyula (1883–1937)

Juhász Gyula a Vecsési Hírlap két lapszámába írt verset

1911: Ebben az évben indítja el az első vecsési újságot, a Vecsési Hírlapot Wallenstein Manó. A nyomdász feleségével és két fiával a Kertekalja (ma: Ady Endre) utcában élt. Az újság egy neves költőt is megnyert az ügyének, a lap két számába Juhász Gyula is írt verset.

„Mikor a mi népünk koldus, árva, rab volt,/S novemberi gyásszal állt körül egy hantot,/Hol jog és szabadság volt temetve mélyen,/Te jöttél el hozzánk szelíden, fehéren.” (Juhász Gyula: Erzsébet napján)

Tóth Árpád (1886–1928)

Tóth Árpád a Halmy család pesti házában volt albérlő

1914: Ezzel a dátummal van aláírva egy vers, amely a pesti Halmy házról szól. A Halmy családnak köszönheti Vecsés a Halmy-telepet és a sportpályát. A család nem csak Vecsésért tett sokat, de az országért is, ezért Budapest is fontos helyszíne volt az életüknek. A vecsési kastély mellett egy pesti bérház tulajdonosai is voltak. A házat a Károly körúton építtette fel Halmy József nagyapja, Deutsch József. Az építész a legendás Hild József, az esztergomi bazilika építője volt.

És miként kerül a képbe Tóth Árpád? A halhatatlan költő a pesti Halmy-házban volt albérlő két alkalommal is. Először 1906-ban, egyetemista korában, majd 1913 és 1915 között, mikor a költői pályája elindult. A harmadik emeleten lakott, valószínű, hogy az alábbi 1914-es versét a Halmy család pesti bérháza ihlette.

„Bús éjszaka volt, s bús éjszaga volt/A háznak: a hallgatag, ódon/Lépcsők doha terjedt, s az udvaron/Lég súlya ült tunyamódon./Hej! Álltam a nyitott ablak előtt,/Előttem a tűzfal ócska karéja,/Néztem a holdat a tetőfok előtt,/Visszagörbült sárga taréja.” (Tóth Árpád: Bús éjszaka volt)

Pilinszky János (1921–1981)

Pilinszky János ellátogatott az Andrássy-telepi templom pünkösdi ünnepére

1959: A frissen elkészült Andrássy-telepi templom pünkösdi ünnepére egy nagy költő, Pilinszky János is ellátogatott.

„Szép ünnep volt Pünkösdvasárnap a Vecsés Andrássy-telep híveinek. A templom építkezése 1949–56 között szünetelt s csak a hívek rendkívüli áldozata tette lehetővé, hogy a falak fölépüljenek, s a templom tető alá kerüljön. Végeérhetetlenül lehetne sorolnunk e nagyszerű áldozatosság példáit, de elég talán csak egyet említenünk. Az egyik hívő felajánlásának hiányzó összegét a Vöröskeresztnek nyújtott véradás díjából pótolta. Tette jelképes erővel világítja meg a telep valamennyi adományozójának templomépítő hitét.” (Pilinszky János: Pünkösd egy új templom falai között. Új Ember, 1959. május 24.)

Egy reggeli, egy esküvő, egy munka, egy albérlet és egy pünkösdi ünnep. Öt legendás költő, akik pár percre kiléphettek a merev irodalom tankönyvekből, és ezután talán rájuk is és Vecsésre is máshogy, meghittebben nézünk. Hiszen ha a cikkben idáig eljutottunk, akkor ők már többek poros tananyagnál, ők már az ismerőseink!

Kiss Gábor