kedd, 01 augusztus 2017 09:03

A kovász

Valamikor az 1980-as évek közepén, a Balt Orienten történt, hogy az előttünk lévő kocsiból fene nagy jókedv hallatszott. Átnézve a szomszédba, tapasztalhattam, hogy egy hatalmas termetű, szemüveges, mély, bariton hangú, vidám ember énekel és szórakoztatja a kocsi utasait. Látszott, hogy művészember.
Jóval később, itt, Vecsésen tőle tudtam meg, hogy akkor érkezett haza testvérétől Kanadából, ahol az ottani magyarok vendéglátását is élvezte.

Mester József, a kolozsvári magyar opera magánénekese már nyugalmazott művészként telepedett le Vecsésen a ’90-es évek elején. Az Erdélyi Kör megalakulása után sokszor találkoztunk, és művészi nyugtalansága sohasem hagyta békében. Székely keménységével azt mondta, hogy ebből az alkalomból be kell mutatni a János Vitézt. Eredeti, kolozsvári partitúrájával együtt. És ez valóra is vált 2000 nyarán, a Millennium évében. A Magyar Operaházzal is kiváló kapcsolatai voltak, ahonnan megkaptuk a János Vitéz teljes jelmeztárát. A huszárok csizmáit maga Novák Tata, a Honvéd Művészegyüttes vezetője adta kölcsön. Ám a díszletek hiányoztak. Saska István, Márkus Ferenc és Németh László vecsési asztalosok segítettek megoldásában, és ha valami hiányzott, azt Szabolcsi Hubertné oldotta meg.

szerda, 22 március 2017 06:23

Szlahó József 1942-1992

Szlahó József tanár, közéleti személyiség, alpolgármester 25 évvel ezelőtt, 1992. március 28-án hunyt el. November 8-án lenne 75 éves…

Vecsésen született 1942-ben, a Falusi iskolában végezte az általánost, a budapesti I. László Gimnáziumban érettségizett, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett történelem-földrajz szakos tanári diplomát. Az egyetem elvégzése után Vecsésen, a Halmi téri Általános Iskolában kezdett tanítani, és szinte azonnal bekapcsolódott a Honismereti Kör munkájába, amelynek hamarosan vezetője is lett. Szlahó József vezetésével, ötletéből és közös munkával megszületett a nemzetiségi tánccsoport, az első sváb bál, felújították az első világháborús emlékművet, kiállításokat szerveztek. Javaslatára, június 14-ét jelölték ki Vecsés újratelepítése évfordulójának, ami aztán városi ünnep lett. Megírta a Vecsési Kvíz c. könyvét, létrehozta a Róder Imre Alapítványt, „kitalálta" a vecsési iskolák közötti első honismereti vetélkedőt. A rendszerváltozás előtti években a futballklub elnöke is volt. Rendszerváltáskor a vecsési MDF csoport motorja, a helyi politikai élet kiemelkedő egyénisége volt. Alpolgármesternek választották és Vecsést a Pest megyei Közgyűlésben képviselte.   

Simor Ottó színművész szülei Simor Antal vasúti tiszt és Drozgyik Katalin kocsmárosok voltak.. Budapesten, a Józsefvárosban született 1926. július 16-án és 2012. november elején hunyt el Debrecenben. Gyermekkorát Vecsésen, a Báthori utca 20-ban töltötte. Itt járt az Andrássy telepi elemi népiskolába, az Erzsébet téri apácákhoz, és a polgári fiúiskolát is Vecsésen végezte. Leánya, R Simor Katalin: A játék emléke c. könyvéből tudjuk, hogy az 1937/38-as tanév végén a Vecsés Községi Polgári Fiúiskola első osz

hétfő, 21 december 2015 19:30

Jókedv és derű…

Özv. Szalay Istvánné, szül. Földváry Klára 1934. április 1-jén látta meg a napvilágot a fővárosban Budán. Édesapja diplomás építész, Édesanyja háztartásbeli volt, és Klárika egykeként a szülei szemefénye lett.
Jól tanult, elvégezte a négy elemit, majd a gimnáziumot, leérettségizett. A vendéglátás érdekelte, ezért ilyen irányú szakiskolában szerzett élelmiszeripari technikusi végzettséget.
Határozott, talpraesett leány volt, önállóan intézte dolgait.
Beszélgetés közben figyelem tiszta tekintetét, melyben ott bujkál a nyíltság és egy kedves mosoly, derűje idős korára is töretlen…

Nagyon szép nő volt fiatalon, megismerkedett egy hozzáillő katonatiszttel, aki fél évig udvarolt neki, majd megkérte a kezét és feleségül vette. Budáról Debrecenbe költözött a férjével. Sajnos, a házasság nem bizonyult tartósnak, így csendben két év után elváltak.

szerda, 23 szeptember 2015 10:54

Vecsésről került a sport élvonalába

10 éven át volt a magyar teke válogatott szövetségi kapitánya

Sokan ismerik Vecsésen az Árpád utca 5. sz. alatt élő Kiricsi József nyugdíjas gépésztechnikust, de kevesen tudják, hogy több mint 10 éven át a magyar teke- válogatott szövetségi kapitánya volt. Id. Kiricsi József műszerész és Roszik Mária háztartásbeli gyermekeként Budapesten született 1937. december 18-án. Apja egykor szintén a tekeválogatott edzője, szövetségi kapitánya volt. 1945 tavaszán Budapestről egy gyarló kézikocsival jöttek Vecsésre, mert a háború végén gránáttalálat érte a kőbányai lakásukat. Az Árpád utcában telepedtek le. A felsőtelepi általá- nos iskola és a váci Lőwy Sándor Gépipari Technikum után a kötelező esztergályos és marós egyéves szakmai gyakorlatot 1956-1957-ben a Forgácsoló Szerszámok Gyárában, Angyalföldön töltötte le. A sorkatonai szolgálat után ott dolgozott tovább, és minőségellenőr, vagyis meós volt. 1970-es évek elejétől a nyugdíjazásáig a BKV-nál dolgozott a villamos-járműjavító gyáregységben. Megnősült, felesége, Bőti Erzsébet a vecsési egészségügyben dolgozott 2011-ben bekövetkezett haláláig. Egy gyermekük született, Ágnes (1974), aki ma tudományos doktori fokozattal a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa.

Szeptember eleje van, elkezdődött az iskolákban a diákoknak, tanároknak a tanév. Interjú alanynak egy aranydiplomás középiskolai tanárt kerestem fel, aki bájos feleségével – ő szintén tanár – fogadott az otthonukban.
Ötvös József a fővárosban született szülei egy szem gyermekeként 1939. január 25-én. A Lövölde téren laktak, általános iskolába a Rottenbiller utcában, gimnáziumba a jó nevű Kölcseybe járt.
Szülei mindketten az Országos Pedagógiai Intézetben dolgoztak. Gyermekükkel nem volt gondjuk, mert szorgalmas, jó tanuló és főként minden sport iránt érdeklődő volt, ezért végezte iskoláit és jeleskedett a különféle sportokban úgy, mint tenisz, kosárés kézilabda. Minden, ami testmozgás volt, nagyon vonzotta. Így természetes volt, hogy a középiskola elvégzése után a Testnevelési Főiskolára jelentkezett, ahová felvételt nyert. 1964ben kapta kézhez a középiskolai testnevelés tanári diplomáját. Akkoriban már nem kihelyezéses módszerrel kaptak állást a végzett tanárok, hanem lehetőségeikhez képest választhattak. Ő Vecsés mellett döntött. Gondolta, megpályáz egy állást, egy évre próbaképpen. Annyira megkedvelte városunkat, az embereket, hogy itt ragadt, és negyvenegy évig tanította a diákokat, egészséges életmódra nevelte, különféle sportokban edzette őket.

Vecsésről bejáró egyetemi adjunktusként
Sokan mondják manapság, hogy kevés a tehetséges a mai fiatalok között. Az Árpád utcában élő és a férjével, Ambrózy Gáborral kisbabát váró Dr. Kiricsi Ágnes (PhD) egyetemi adjunktus éppen azt példázza, hogy szorgalommal, tehetséggel a mai fiatalok is érhetnek el tudományos sikereket.
Kiricsi József és Bőti Erzsébet gyermekeként Budapesten, 1974. május 28-án született. Születése óta Vecsésen él, és büsz- ke a városára. Az általános iskolát a Petőfi téren végezte, majd 1993-ban Budapesten a Karinthy Frigyes Gimnázium ötéves, angol-magyar kéttannyelvű osztályában érettségizett. Sikeresen felvételizett az ELTE BTK angol hebraisztika szakára, ahol 1998-ban az angol szakot végezte el. Több szemesztert elvég- zett a hebraisztikán is, de a középkori angol irodalom, az óan- gol és középangol nyelv jobban lekötötte. A doktori képzés is az angol nyelv felé terelgette. Hobbiként rövid ideig a skandina- visztika tanszéken az izlandi nyelvet is tanulta. 1998-ban az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájában középkori angol irodalommal kezdett foglalkozni. Ebből írta a disszertációját angol nyelven, amely szemantikai, kultúrtörténeti és irodalmi témaköröket fogott át. Az angol szavak jelentésének változását vizsgálta az angol írásbeliség kezdeteitől 1500-ig. 2006-ban szerezte meg a tudományos doktori fokozatot (PhD) summa cum laude minősítéssel.

csütörtök, 13 augusztus 2015 11:33

Egy kiegyensúlyozott ember...

Károly józsefné (sz. Domonyi Irén) 1935. augusztus 31-én, Pilisen látta meg a napvilágot szülei első gyermekeként. Rövidesen betölti a szép kerek évfordulót, a 80. életévét. Később még született egy leány és egy fiú testvére, akikre gyakran ő vigyázott. Szüleik sokat dolgoztak, édesapjuk szabó mester, édesanyjuk háztartásbeli volt. Irénke, amikor a 8. általánost elvégezte Édesanyjának segített a háziszőttesek elkészítésében, illetve a kisebb testvérek istápolásában. Az öccse 10 évvel volt fiatalabb nála, de még ma is emlegeti, hogy testvére mennyit dajkálta őt, és nagy szeretettel emlékszik a gyermekkorára. Irénkének nagyon jó természete van. Azt vallja, hogy a születésünk pillanatában eldől, hogy milyen lesz az életünk, mert a sorsunk előre elrendeltetett.

kedd, 11 augusztus 2015 11:55

„Éjjel-nappal képekben gondolkodtam”

Eemlékezés Gammel József festőművészre

„Nagyon szeretem a természetet, a száz és ezerféle alakzatjait, a szint, a formát, az igazat, a szépet. éjjel-nappal képekben gondolkodtam. A zene mindenkor nagy hatással volt festészetemre, mert érzésvilágom kitágult és kifinomult. Utjaimon arcokat, mozdulatokat, színelváltozásokat figyeltem meg és azokat hasznosítottam.” Így vall magáról egyik önéletrajzi visszaemlékezésében a több mint negyven éve elhunyt vecsési festőművész, Gammel József. De ki is volt ő?- ez a nehéz sorsát derűsen viselő, alkotói és személyi szabadságához végsőkig ragaszkodó, múzeumok, galériák féltetve őrzött kincseit megalkotó, ízig-vérig művészember.

péntek, 17 július 2015 09:00

Élni és élni hagyni...

Mindig nagy tisztelettel viseltettem egész életemben a tanítók, tanárok iránt, akik hivatásuknak tekintették ezt az elkötelezettséget. Tanítani, oktatni, nevelni csak szívvel-lélekkel lehet – azt gondolom, hogy mindannyiunknak sok szép emléke van az iskolai éveiről, tanárairól.
Német Lászlóné szül. Vereczkei Mária a városi ünnepségen megkapta a 60 éve megszerzett tanári évfordulójára a gyémánt diplomáját. Mária tanárnő életútja szorosan összefonódik tavaly elhunyt férje útjával, hiszen közel hatvan évig jóban-rosszban együtt éltek szeretetben, megbecsülésben, mindketten a tanári pályán tevékenykedtek, később férje a tanítást abbahagyta, de azután is a kultúra terjesztése, ápolása volt mindig a célja... Vecsési származású az egész családja, 1931. II. 22-én látta meg a napvilágot, öt évvel később a nővére után. Édesapja a Honvédelmi Minisztériumban katonai rangban az első világháborús hadirokkantak ügyeit intézte, Édesanyja tisztviselőként dolgozott, később, mikor Mária megszületett, otthon maradt, nevelte a lányait, vezette a háztartást, ápolta a családi tűzhely melegét...

1. oldal / 4

Aktuális szám letöltése:

cimlap

« November 2017 »
H K Sze Cs P Szo V
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30      
« November 2017 »
H K Sze Cs P Szo V
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30      
© 2017 Bartim honlap