A vecsési zeneoktatás egyik megalapozója:

Karai Mátyás vecsési fúvósok élén a ’60-as években

Karai (Kauremszki) Mátyás Moci bácsi névadó lehet… II rész

Előző számunkban kezdtük el a visszaemlékezést Karai Mátyásra. A három „nagy öreget” tovább faggattuk a régi emlékekről, a zenész gyökerekről, gyermekkoruk szép és meghatározó korszakáról.

Dobrovitz Nándor: Érdekes arra gondolni, hogy annak idején mennyire felnéztek ránk, zenészekre. Mai szóval: menő dolog volt zenekarban játszani, kissé kivételezett helyzetben is voltunk. Sokszor elengedtek az iskolából szereplésre. Emlékszem, volt olyan zenélés, ahol nem volt kottatartónk. Az iskolatársaink versengtek, hogy tarthassák a kottáinkat. Moci Bácsi egyébként nem csak szigorú, de nagyon rendszerető ember is volt, sokat adott a zenekar kinézetére. Fáradtságos munkával „szidoloztuk” a rézfúvós hangszereket, a régi fotón jól látszik, hogyan csillognak.

Kovács József: Egyik nagy élményünk a gyöm­rői úttörőtáborhoz kötődik. Rákóczi-napok ünnepség keretében sor került a Gyömrő-Aranycsapat labdarúgó mérkőzésre. (A Magyar válogatott egy héttel a Londoni 6:3 előtt látogatott el Gyömrőre, az eredmény 11:1, 5000 néző Forrás: Gyömrő város honlapja/sport RML). Puskásék ott játszottak a szemünk előtt, ami önmagában is óriási dolog volt. A mérkőzés előtt és a szünetben zenéltünk, amit a Magyar Rádió rögzített, később leadták, mindez akkoriban elképzelhetetlen élményt jelentett. Én magam, valahogy lemaradtam az adásról, nem tudtam visszahallgatni. Levelet írtam a rádiónak, kértem, hogy játsszák le újra. Udvariasan válaszoltak, kedves Kovács pajtás megszólítással, közölték, hogy az adás már törölve van nyersanyaghiány miatt, de talán legközelebb… Lényeg, hogy ettől kezdve a vecsési zenész körökben évtizedekig Kovács pajtás maradtam.

Dobrovitz Nándor: Sok érdekes emlék jut eszembe az akkori időkből. Megtanultunk egy grúz dalt a Szu­likót. Átszellemülve a zenéléstől ballagtunk haza a próbáról, néhányan fogtuk magunkat, bementünk a mai Halász helyén álló, akkori Szidl vendéglőbe, és eljátszottuk teljesen spontán módon. Mondanom sem kell, nagyon tetszett mindenkinek a rögtönzött előadás.

Karai Mátyás később felnőtt fúvószenekart is alapított, sőt bekapcsolódott a szalonzenekar munkájába is, a könyvtárban fellelhető zenekari tablón ott a képe.

– Milyen emlékeitek vannak ebből a korszakból?

id.Fazekas József: Moci bácsi idős korában is trombitált az említett szalonzenekarban, amelyet időnként karmesterként vezetett. Ezt a szalon, vagy inkább szimfonikus zenekart, alapvetően Somogyi Lajos irányította. Komoly, illetve szimfonikus zenei élet is zajlott Vecsésen, a Jókai utcai szabadtéri színpadon sikeres operett-előadások voltak.

id.Fazekas József: Karai egyébként sokáig zenélt még kisebb fúvós együttesekben, bálokon, esküvőkön, temetéseken. Örökségét, amely a fiatalok zenei irányítására, a fúvószene szeretetére való nevelésre vonatkozott az édesapám, legidősebb Fazekas József vette át és folytatta, hasonló nagy elhivatottsággal.

Egy zenészi életút filmkockái elevenedtek meg, forogtak újra, a „fúvószenész nagy-öregek”, elmondásaiból. Úgy van rendjén, hogy ezeket az emlékeket időről időre felidézzük, a mai zenésznövendékek számára is elérhetővé tegyük. A Karai-életrajz egyúttal egy korosztályt is tükröz. A két világháború közötti időszak, majd az azt követő Vecsési Német Nemzetiségieket sújtó (kitelepítés, névmagyarosítás) események, nyilvánvalóan mind embert próbáló korszakok, évtizedek voltak. A mai zenész fiatalságunknak szóló üzenet egyértelmű: a zene szeretete és művelése, fölötte áll bármilyen politikai, illetve élethelyzeten. Karai Mátyás édesapjától kapta mindezt útravalóul, egész életútja pedig világosan mutatja, sikerült hivatásával maradéktalanul továbbadnia!

A két cikkben bemutatott portré, a történetek egy zenészmunkásság csupán kis szeletét igyekezett bemutatni, egy kiragadott korszak még fellelhető – személyes – emlékeinek eredt a nyomába. A két világháború közötti időszak (levente-zenekar alapítása 1929, majd felnőtt fúvószenekar 1930,) illetve jóval később az ÁFÉSZ Jókai klub keretében fúvószenekar szervezése 1958-ban, egy komolyabb kutatás tárgyát képezhetik majd a jövőben.

A gazdag és változatos muzsikusi pálya áttekintése alapján Karai Mátyás mindenképpen méltó a névadásra, a Vecsési Zenei Alapfokú Művészeti Iskolának pedig megtiszteltetés, ha ezt a nevet felveheti!

Rainer-Micsinyei László, intézményvezető, Vecsési Zenei AMI