Hogy is volt?

1988 Intercontinentál, Országos Sváb Bál

Emlékezzünk vissza kicsit a német nemzetiségre, országos és vecsési szinten mi is történt a rendszerváltás előtt, sokan úgy gondolják, hogy nem sok.

Vecsés talán kicsit később kapcsolódott be az egész nemzetiségi programokba országszerte, de azután szépen ment minden. Igen, volt olyan ember, aki a változás előtt azt is letagadta, hogy sváb vér folyik az ereiben. Lehet hogy a munkája miatt, vagy egyszerűen szégyellte – mert így csúfolták őket: „büdös sváb”. Félelem – az idősebb korosztálynál érthető –, lehet érdektelenség, de az van ma is.

Volt Honismereti Kör. 1969-ben Somogyi Lajos alapította, majd jött Ősz Béla, aztán Szlahó József tanár úr, aki sokat tett, szervezett a tagokkal együtt Vecsésen. Az országban is volt rengeteg rendezvény: fúvósok találkozója, énekesek, táncosok találkozója, a „Nyújts baráti jobbot”. Köszönet a Honismereti Kör tagjainak, ők szervezték a svábbálokat – idén volt a 41. Ki lehet számolni, mikor volt az első!

Országos svábbál a Közgazdasági Egyetemen. 1960-61-ben én is voltam első bálozó. Vecsési zenészek is játszottak!

1980-ban alakult meg a Ferihegy MgTSz (Mezőgazdasági Termelőszövetkezet) tánccsoportja. Mai szóval, ők voltak a „szponzorok”. Az elnök Dobrovitz József és a tagság többsége sváb volt – falubeli, akik támogatták a csoportot és büszkék voltak rá. Költségek kifizetése, ruhák készítése őket terhelte. A Német Szövetség is adott pénzt ruhákra. Ők sem mondtak nemet, de mi is teljesítettünk.

Neue Zeitung (német nyelvű újság), Unser Bildschirm, német nyelvű tévé, pécsi stúdióval. Olvasni, tévét nézni, magyarországi német hírekkel. A tévé stábja Pécsről eljött Vecsésre – meghívásunkra. Itt forgattak, a Jókai utca Szabadtéri udvara volt a központ. Fúvószene Somlai János vezetésével, idős sváb asszonyokkal vettek fel több mindent. Hogy ma könnyebben megy minden, az lehet. Nekünk akkor ez szép volt, fiatalok voltunk, fáradhatatlanok, elintéztük azt, amit akartunk. Csak tenni kellett a közért, Vecsésért, a vecsési svábokért, akkor ezt úgy hívták, hogy társadalmi munka. Szilágyi Istvánné, Erzsike, aki sokat segített nekünk vecsésieknek, ő a Német Szövetség dolgozója volt a Nagymező utcában. Sokat jártunk be hozzájuk. Ő volt az országos svábbálok szervezője, ő segített minket a svábbáli szerepléseinkhez. (Intercontinentál, Thermál Hotel). Szimpatizált velünk, vecsésiekkel.

1982 október, Margitszigeti Grand Hotel (Nagyszálló), szüreti bál a vecsési nemzetiségi tánccsoport műsorával, Győri János üzletvezető és az én szervezésem! Ulmann Ferenc soroksári zenészek muzsikáltak nekünk és a bált ők játszották. A Grand Hotel vezetősége külön köszönetet mondott nekünk a rendezvényért: „Nem emlékszünk arra az időre, mikor volt tele az éttermünk. A szálló vendégei is köszönetet mondtak (külföldiek) a szép estéért!” Busszal vittük be a vecsési vendégeket, hogy ihassanak a sofőrök is, és sokan azt sem tudták, hol a hotel, hogy kell odamenni.

Hotel Thermál. Egy teljes hónapig minden vasárnap a gyerekcsoport adott műsort a hotel teraszán a turistáknak. A csúcs Németország volt, életem célja, hogy vecsési táncosok is mehessenek Németországba. Hiszen olyan sok vecsési sváb él odakint. Biztosan segítenek – örülnének. Én 1960-ban 15 évesen voltam először Ulmban és környékén.

Politikai vezetőket is küldtek ki velünk mindig. Dömsödi Mihály, Nedolai Etelka – szívesen emlékezek rájuk. Nagyon rendesek voltak, nekik is szép élményben volt részük. A Neue Zeitungban olvastam sokszor, hogy ebből-abból a kis sváb faluból csoportok utaztak ki. Ők ezt hogy csinálják? Én is megcsinálom! Összeszedtem ismerőseimet
– szolgálati útlevél mindenkinek. Meghívó levél jött a Ferihegy MgTSz tánccsoportja részére a Magyarok Szövetségétől, Németországból. Minden OKÉ – indulás – 1983-ban este a téesziroda elől (Epres). Búcsúzás a szülőktől. Istenem segíts! Ha átléptük a határt Hegyeshalomnál, ha Ausztriában vagyunk, akkor hiszem el, hogy ez nem álom. A határon mindenkinek le a buszról. Busz átvizsgálása. 2 órát várakoztunk – elfelejtettek bennünket. Szólni nem mertem! Egyik vámos meglátott minket a váróban – végre visszakaptuk az útleveleket –, indulhatunk! Hosszú út vezetett idáig, de megérte! Eljöttek a Vecsésről elkerült (kitelepített) svábok Ulmba, ünnepelni velünk. Az újságban olvasták: jönnek a vecsésiek. Többen nem kaptak már jegyet, de eljöttek és bejöttek állóhellyel. Az örömtől sírtak az emberek – velem együtt. A csoport nagyon szépen táncolt. A sorosksári Sváb Party Galambos Lajos vezetésével kísért minket, és ők játszották a bált is. Jó hangulat volt, sikeres szereplés. A rokonok mindenben segítettek. Egy hét múlva Herrenberg, svábbál. Csodás volt.

Aztán Deidescheim, Ausztria Gmunden, Böblingen. Aztán Vály, Mátészalka, Bánki-tó, Pilisvörösvár, Nagykáta, stb. Volt itt sváb élet annak, aki akarta és részt vett benne. A 90-es évek elején odajött hozzám egy rendezvényen egy fiatalember, valami gyerektáncos: „Teca néni, eddigi életem legszebb évei a tánccsoportban eltöltött évek voltak.” Jó volt megtanítani a fiatalokat táncolni, hogyan is fogják meg a lányokat.

Képeket, újságcikkeket Fazekas Józsinak adtam, őt találtam méltónak, hogy megőrizze őket, ő viszi tovább a hagyományokat, tanítja a táncokat feleségével együtt. Sok sikert nekik!

Jámbor Mátyásné