Mindenszentek, halottak napja a temetőben

Ökomenikus istentisztelet a temetőben

December 1-jén, a temetőben ökumenikus istentiszteletet tartottak a keresztény gyülekezetek vezetői.

Együtt imádkozott Heinemann Ildikó, Huszka Mihály, Frics Zoltán és Dömötör Norbert

Huszka Mihály római katolikus plébános imádkozott, Dömötör Norbert református lelkész zsoltárt, Frics Zoltán plébániavezető boldogmondásokat olvasott fel, Heinemann Ildikó rövid áhítatot tartott. Az ez évi gondolatok arra kérdeztek rá, hogy miért megyünk ki a temetőbe. Szokásból, ünnepelni, együtt lenni a családdal, a gyertyák fényében gyönyörködni, emlékezni elment szeretteinkre? De lehet, hogy az is motivál bennünket, hogy szeretnénk, hogy valamikor, amikor nem leszünk, értünk is, ránk gondolva is gyújtsanak gyertyát a szeretteink. Ez az ünnep szembesít bennünket az idő múlásával, azzal, hogy nem véges az élet, azzal, hogy rákérdezzünk, mi lesz velünk a halál után. Jézus a búcsúbeszédeiben azt mondja a tanítványainak, hogy „Még egy kevés idő és világ nem lát többé, de ti megláttok engem: mert én élek, és ti is élni fogtok” (Jn 14, 19) Ő arról szól, hogy van valami, ami nem látható. Mi ezt látjuk: fények, sírok, sírkövek, halál, vég. Jézus azt mondja, hogy nekünk, akik hiszünk benne, többletünk van. Ez a többlet a hitből fakad. A hitünk az, ami miatt meglátjuk, hogy a feltámadott Jézus a mi Urunk, a halálon is úr. A hitünk az, amelyik ezt az ígéretet komolyan veszi: ti is élni fogtok. Nem tudjuk, hogyan miként történik ez meg, de hisszük, hogy örök életünk van.

Heinemann Ildikó evangélikus tiszteletes

Fotó: Nagy István Elek