Interjú Seres Attilával, a Vecsés SE elnökével
Több mint tíz éve tolja a vecsési sport szekerét, ezalatt több hasznos és látványos változás is végbement a Vecsés SE háza táján. Munkáját a város vezetése 2018. június 14-én Vecsés Sportjáért Érdeméremmel ismerte el, többek között ennek apropóján beszélgettünk a sportegyesület elnökével, Seres Attilával.
– Az ökölvívással kezdődött minden, azóta pedig több mint egy évtized eltelt, és ma már a Vecsés SE elnökeként köszönthetjük. Milyen út vezetett idáig?
– Annak idején hobbinak indult az ökölvívás, végül több lett belőle. 2004-ben lettem az ökölvívó-szakosztály vezetője, emellett edzősködöm is, a sportegyesület elnöki tisztségét pedig 2014-óta töltöm be.
– Egy elnöknek nem csak a sporttal kell foglalkoznia, az egyesület körüli ügyes-bajos teendőket is el kell látnia, problémákat kell megoldania, ezek pedig általában nem tartoznak a kedvelt elfoglaltságok közé.
– Szerencsére a sport terén nem voltak különösebb hiányosságok, kiváló szakembereink vannak a különböző sportágakban. A szakosztályok vezetői korábban is értették és jól végezték a feladataikat. Hozzá kell tenni, hogy itt mindenki lelkesedésből, szívből dolgozik, társadalmi munkában. Ami azonnal feltűnt, de ez általában így működik a kisebb sportegyesületeknél, hogy az edzőnek szakosztályvezetőnek, gazdasági igazgatónak, szertárosnak, hétvégén pedig akár sofőrnek is kell lennie, miközben nem biztos, hogy egy személyben meg tud felelni ezeknek a szerepeknek. Ami nem feltétlenül probléma, hiszen nem is lehet elvárni tőlük. Mivel a vállalkozói világból jövök, az egyesületre is próbáltam olyan szemmel tekinteni, mint egy vállalkozásra. Fontos szempont volt, hogy gazdaságilag rendbe tegyük az egyesületet. Erre jó példa az ökölvívó-szakosztály, amely 2002-ben egy iskolai tornateremben, egy edzővel és heti három edzéssel működött. Ma már van egy saját ökölvívótermünk, nyolc edzővel dolgozunk, akik napi három-négy edzést tartanak. Olyan rendszert alakítottunk ki, hogy akár állami támogatás nélkül is tudna működni a szakosztály. Ezt nagyon sok munka árán sikerült elérni, nehéz döntéseket kellett meghoznunk, amelyek csak hosszú távon térültek meg.
A másik fontos feladatunk volt az egyesület egységének megteremtése. A szakosztályok jól működtek, de nem volt közöttük összetartás. Mára ez is megváltozott, sikerült elérnünk, hogy ne tíz kis egyesületként tekintsenek ránk, hanem egy nagyként éljünk a köztudatban.
– Nincsen abból feszültség, hogy mindenki társadalmi munkában végzi a feladatát? Azt szokták mondani, a munka elismerése a pénz.
– Ebben ellent kell mondanom. Amikor például hosszú ideje dolgozunk együtt egy fiatallal, és a munkánk eredményeként megnyer egy mérkőzést, vagy bajnok lesz belőle, azt nem lehet pénzen megvásárolni. A közös siker a legnagyobb fizetség, amit a munkánkért kaphatunk.
– Tíz szakosztály működik az egyesületen belül. Hány tagot számlálnak, és melyek a legsikeresebb sportágak?
– Jelenleg hatszáz tagja van az egyesületnek, ebben nincsenek benne a labdarúgók, akik kiválásuk óta a Vecsés FC-hez tartoznak. A legnagyobb létszámú szakosztályunk a kézilabda, sok gyermekkel. Nehéz megválaszolni, hogy melyik a legsikeresebb sportág, szerencsére eléggé el vagyunk kényeztetve. A fogathajtó-szakosztály eredményeit senkinek nem kell bemutatni, Dobrovicz József a világ elitjébe tartozik. Eredményesek az ökölvívóink is, érmeket szereztünk világbajnokságon és Európa-bajnokságokon, több országos bajnokunk is van. A kézilabdacsapat feljutott az NB I-be, a ritmikus gimnasztikás lányok is rendre nemzetközi versenyeken szerepelnek.
– A vecsési kézilabdacsapat a következő szezonban egy új szintre lép, az első osztályú szereplés minden téren új kihívások elé állítja a szakosztályt és az egyesületet egyaránt.
– Az NB I teljesen más világ, mint a másodosztály. Sokkal nagyobbak a költségek, nehezebb ellenfelek ellen kell pályára lépni, egyáltalán nem volt könnyű megteremteni az induláshoz szükséges hátteret. A szakosztályvezetők az egész nyarat végigdolgozták, szponzorok után kutattak, sikerült több céget is megnyerni, és nekik köszönhetően fel tud állni az NB I-es csapat. Sajnos, saját pályánk még mindig nincs, ezért a monori sportcsarnokban játsszuk majd a hazai mérkőzéseinket. Bízunk benne, hogy előbb vagy utóbb ez a helyzet is megoldódik, és a hazai mérkőzéseinket Vecsésen játszhatjuk.
– Említette, hogy a kézilabda-szakosztály a legnépesebb, az utánpótlásban is sok gyermek sportol. Minek köszönhető, hogy Vecsés a „kézilabda városa” lett?
– A kézilabdának mindig volt hagyománya Vecsésen. Mikor a sportág bekerült a TAO-támogatási rendszerébe, volt egy komoly egyeztetésünk, ahol el kellett döntenünk, hogy milyen irányba haladjunk tovább. Mindenki amellett volt, hogy éljünk a támogatásban rejlő lehetőségekkel. Bár korábban az évi kétmilliós költségvetésből is megoldott volt például a lányok szereplése az NB II-ben, az eredmények is jöttek, a nagyobb költségvetésnek köszönhetően több lehetőségünk adódott a fejlődésre. Többek között ennek köszönhető, hogy ma első osztályú csapata van a városnak.
– Június közepén átvehette a Vecsés Sportjáért Érdemérmet. Mivel érdemelte ki a kitüntetést?
– Olyan sportvezetők kapják a kitüntetést, akik hosszabb időn keresztül sokat tettek a városi sportéletért, illetve akiknek a versenyzője kiemelkedő eredményt ért el egy versenyen. A vecsési sportban 14 éve vannak vállalt feladataim, talán ez még nem olyan hosszú idő, amiért kitüntetés járna. Inkább azért kaptam, mert ökölvívó edzőként több olyan tanítványom volt, akik érmet nyertek világversenyeken. Velem együtt kapott kitüntetést a junior ökölvívó-Európa-bajnokságon ezüstérmes Kiss Bettina, aki Magyarország legjobb eredményét érte el az Eb-n. De volt már a szakosztálynak U21-es Eb aranyérmese, serdülő Eb bronzérmese, világbajnoki bronzérmese és több országos bajnoka is. Ezt összegezve gondolta az egyesület elnöksége, hogy engem terjesztenek fel a kitüntetésre.
– Van olyan jövőbemutató elképzelése, terve, ami előbbre vinné a vecsési sportéletet?
– Talán a vecsési sport számára az lenne most a legfontosabb, hogy legyen egy olyan komplex sportcsarnok, ahol minden szakosztálynak jut hely. Hozzá kell tenni, egy ilyen létesítményt nem csak sport céljára lehet hasznosítani, így a városnak további haszna is származna belőle.
V.N.
