G. Ferenczy Hanna Irodalmi Kör alkotásaiból

2018. június

Kelemen Bata Mária
Hol a boldog ország

Létezik egy boldog ország – talán.
Vajon merre, hol? – csak azt tudhatnám!
Van Nekem egy igazmondó gömböm,
belenéztem, kutattam a Földön.

A látványtól bizony elképedtem.
Varázsgömböm remegett kezemben.
Háború dúl, lövik egymást sorra,
puska ropog, felrobban a bomba.

Sok az árva, nagyúr biz az éhség.
Járvány tombol, szerteszét szegénység.
Ott nincsen öröm, csak nagy – nagy bánat.
Felnőtt, gyermek, agyon gyötört, fáradt.

Más égtájra fordítom a gömböm.
Mi történik? – Tovább érdeklődőm.
Tombolnak a földöntúli erők,
vihar pusztít, leégnek az erdők.

Hömpölygő, bősz árvíz elszabadul,
házakat semmisít meg konokul.
Mindent elvisz, mi útjába kerül,
sodorja, elnyeli mohón végül.

Szomorúan próbálkozom újra.
Dölyfösségtől peng a lélek húrja.
Létezik még testvéri szeretet?
Irigység veszi át a szerepet.

Önzőség, pénzhajszolás a lényeg.
Rágják egymást, mint zöldfát a féreg.
Földi BÉKE jöhetne már végre!
Fohászkodom, felnézek az égre.

Varázsgömbbe feltűnik egy ország.
Halk zene szól, a szívekben jóság.
Nincs irigység, megszűnt a gonoszság.
Rátaláltam. Ott a boldog ország!

Barcsayné Prohászka Györgyi: + Tűzzománc

Benke Mária
Illataim…

Szagok, vagy illatok?
Tanácstalan vagyok.
Érzékenyen reagálok a szagokra,
kifinomultan az illatokra…
Emlékképet sodor elém a lét,
a frissensült kenyérét.
Felidézem Anyám arcát,
naponta vívta a harcát…
Kiszedte a kemencéből a kenyeret,
ropogott, hangja volt az eledelnek.
Illata betöltötte a konyhát,
alig várta, hogy megkóstolják.
…vagy május elsején,
mikor Apám májusfát hozott?
Lábujjhegyen osonkodott
az ágyunkhoz, hogy mikor felébredünk
orgona illat árassza el lelkünk.
Becsempészte a szobába
Anyámnak, s nekem az ágyba:
nagyon várta, hogy ébredezzünk,
vidáman, jókedvvel örvendezzünk…
Az orgona illatát azóta is szeretem,
szép emlékeket ébreszt énbennem.
A frissen sült kenyér illata is árad,
bár ma már csak a pék fárad.
A múlt illatán elmerengni,
azt soha el nem feledni!
Kedves illataim közt tartom számon,
jó érzésekkel időzök velük, s nem bánom…

 

G.Ferenczy Hanna
Tükörkép

A Tükörből a
képmásom kinézett,
csak rám meredt,
de nem tudom, mi végett,
olyan bírálón és
oly felülről nézve,
mintha én volnék
a tükörképe.

 

Sallay Gyula
A világ májusban

Orgonaszemekkel nézett rám a május,
reám borítva vágyak illatát.
Vakító fogsorával nevetve állt
a virágok közt a gyöngyvirág.
Az arának öltözött akác
bebólintott a szoba ablakán.
Esténként méhek döngték át
a mézsörbe fülledt éjszakát,
mikor a szél kavarta az út porát.
Az ablakon bebújt a lombsusogás.
A falevelek zizegő neszére
szólót zengett a tücsök zenéje.
A világ ébredő életét
a bútorok ropogva mesélték.
A harmatcseppekben fürdő levelek
friss széllel csipkedték az ébredő eget.
Az utca köveit is elöntötte a vágy,
mikor látta a lányok ringó derekát.
A tetőn az eresz lejjebb ereszkedett,
s a lányok keblével szemezgetett.
A dübörgő hangok megszédültek,
simogatóbb lett a kopácsolás.
A fűnyíró lábujjhegyen járt,
hogy ne zavarja az élet ritmusát.
Az ég a megújulás örömétől telve
szivárvány karjával a Földet ölelte.

 

Szénási Sándor István
Emlékcsengő

Emlékcsendítő léptekkel
jött szél-szárnyaszegett alkony,
odafent az ég ablakán
lapult gyermekkori arcom.

Sokszor vártam Édesanyám
egyedül a régi házban,
hiába volt sok játékom,
minduntalan csak Őt vártam.

Mit sem láttam a világból
a belehelt üvegen át:
ma sem tudom, ki féltette
jobban akkor a másikát.

Karjait, ha felém tárta,
angyalszárnyak voltak azok:
elsorvadtak az időben,
néha most is magam vagyok.

Józanságra intő léptek
az ég ablakához visznek,
mit sem látok a jövőből,
s torzítják arcom az évek.