Öt vecsési kamasz 26 évvel ezelőtt váltó futásban lefutotta a Bécs–Budapest Szupermaratont.
Sportoltak, úsztak, futottak és kerékpároztak. Buzgott bennük a tenni akarás, ezért triatlonversenyt szerettek volna szervezni Vecsésen.
De nem volt uszoda! Akkor legyen duatlon! De sok gyereknek nem volt kerékpárja, és így nem vehetett volna részt a megmérettetésen. Akkor legyen CSAK futóverseny!
Az öt fiú nekiveselkedett. Név szerint: Dutkay Péter, Magyar Péter, Már Balázs, Tihanyi Attila, Viha Levente, Weszeli Tamás.
Segítségükre siettek a szülők, Magyar Péter őrnagy úr, hosszútávfutó és Már János testnevelő tanár. Magyar Péter a honvédségnél szerzett frappáns szervezőkészségét kamatoztatta az eredménylista kialakításánál. Diktafonba mondta a befutók rajtszámát, majd visszavonulva percek alatt eredménylistát volt képes produkálni!
Már János testnevelő tanár sportkapcsolatainak köszönhetően megnyerte az ügynek Kocsis Árpádot, az akkori Budapesti Sportiroda vezetőjét. Az ő nevéhez fűződik számos nagy futóverseny szervezése, többek között a Bécs-Budapest Szupermaraton is. A vecsési rendezvényt pénzzel és díjakkal is támogatta. Egy kikötése volt! Politikamentesnek kell lennie!
A lebonyolítás helyszínére emelvény is került Már János jóvoltából. Egy traktorutánfutót vontattak a Petőfi térre, beborították textillel és készen állt a színpad.
Bartos Bullanda Ildikó grafikus volt a névadó (LÓTI-FUTI), és ő tervezte az akkori pólókon lévő káposztát kergető nyulat.
Az anyukák kenték a zsíros kenyeret, frissítőként a csapból eresztett vecsési víz szolgált.
Az első Lóti-Futi helyszíne a Petőfi iskolánál volt. Következő évben már a benevezettek növekvő száma miatt a piactérre költözött a rendezvény. Egyre többen és többen futottak!
Ezek után a szervezést átvették mások is. Hosszú, kitartó munkával eljutottunk a 26. Lóti-Futi megrendezéséig.
A sok szponzor, a gazdag díjak, a profi szervezés kiforrta magát. Ma már egy egész stáb dolgozik a lebonyolításon.
Az utóbbi 4-5 évben csendes szemlélőként nagy figyelemmel kísérem az eseményeket.
Három unokánk Borcsi (13), Zsófi (11), Lili (4) évek óta dobogón, ill. közelében vannak.
Amiért még tollat fogtam, az a helikopter.
A legpompásabb nyaralásból sem jönnek olyan sugárzó arccal haza, mint ahogy a földet ért helikoptertől szaladnak szüleik karjaiba a gyerekek.
A várható repülés élménye ösztönzi őket, hogy fussanak, mozogjanak, függetlenül az adottságaiktól.
Nagy bizalommal engedtük mind a három unokánkat egyszerre repülni!
Reméljük, még hosszú ideig fogja kavarni a levegőt Vecsés fölött a helikopter a gyerekek nagy-nagy örömére, mert a szárnyalás a legnagyobb öröm, akár a gondolatinkban, akár a valóságban éljük meg!
Viháné Dezső Ildikó és Viha Lajos
