Nem kis idő egy nemzet életében sem, különösen egy iskola történetében az egy ÉVSZÁZAD. Ízlelgeti a szót az ember, s érzi, ez egyben felelősséget, kötelezettséget is jelent.
A Bibliából Mózes beszéde jut eszembe, melyet a tízparancsolat átadása előtt mondott, mielőtt a nép átkelt volna a Jordánon, hogy birtokba vegye az ígéret földjét: „Kutasd a régi időket, melyek előtted voltak!” (M.törv. 4,32.)
A Petőfi Sándor Római Katolikus Áltanos Iskola és Gimnázium igazgatónője egy hatalmas, bordó bársonyba kötött könyvet mutatott, mely az iskola 100 évébe enged betekintést. A könyvet Gál István ny. tanár úr írta és állította össze. Minden bizonnyal hatalmas munkával és óriási szakértelemmel. (Átolvasása után az volt az első érzésem: szükséges lenne ezt mikrofilmen rögzíteni, hogy a későbbi kutatók hozzáférhessenek e gazdag ismeretanyaghoz.)
A műből megtudhatjuk, hogy Vecsés első okleveles említése 1318-ban történt. A török kiűzése után „az elnéptelenedett és pusztává vált területet Grassalkovich II. Antal herceg támasztotta fel csipkerózsika álmából. Neki köszönhetően 49 – zömében sváb – család telepedett le Vecsésen. A herceg területet biztosított templom és iskola építéséhez” – írja Gál István tanár úr. A kiegyezés (1867) után a főváros gyors és hatalmas fejlődése Vecsésre is hatással volt. Így szükségessé vált a Felső-telepen is egy templom és iskola építése. Fehér János esperes plébános áldozatos munkája eredményeként 1916. március 19-én, Szent József ünnepén megtörténhetett az első kapavágás azon a helyen, melyen most a Jézus Szíve templom és a hozzátartozó iskola áll.
Gál tanár úr nagyon szemléletesen és precízen mutatja be az iskola történetét. Hol egyházi, felekezeti, hol állami fenntartás biztosította az iskola működését.
Megtalálhatjuk az Alapkőletételi Okmány fénymásolatát a Historia Domus-ból. Megtudhatjuk, hogy a tanítás már 1916 októberében megkezdődhetett ideiglenes tantermekben. A tanítás már folyt, de a templomépítés abbamaradt különféle „történelmi” okok miatt. De 1921. április 23-án a templomot is felszentelték és a plébános javaslatára Vecsés-telep önálló egyházközséggé alakult.
A különböző dokumentumok, eredeti fotók másolatai között találkozhatunk „Évvégi értesítők”, „Emléknapi műsor” és a tanári testület munkakörét ismertető iratok fénymásolatával. Az iskola felszerelését bemutató kimutatást, az osztályok összetételét, a nővérek feloszlatása előtti időkben az iskolában tanítók fotóit is láthatjuk. Osztályokról csoportképet, farsangi képeket, iskolai ünnepségekről készült felvételeket, főleg a március 15-ei ünnepségről láthatunk színes fotókat.
Vihar Anna, nyugalmazott arany-, gyémánt-, rubindiplomás tanítónő életéről bőven lapozhatunk a dokumentumok között, s a részére adott díszpolgári oklevél másolata is látható. A nagyközség önkormányzatától ugyancsak díszpolgári címet kapott a sok más elismerés mellett Bogár Ferenc pedagógus – népművelő, aki a kitüntetés után fél évvel távozott az élők sorából. Lehetne még sorolni a kitüntetettek névsorát, a sport és tanulmányi versenyeken elért kimagasló eredményeket, a testvér-települési kapcsolatokról készült képeket, de helyhiány miatt még pontosan felsorolni se lehetne őket.
Akinek lehetősége adódik, nagyon hasznosan forgathatják e hatalmas lapokat. Érdemes!
2013-ban jelentős változás történt az iskola életében. A fenntartást a Római Katolikus Egyház vállalta és vette át, így az iskola neve is változott egy kicsit: Petőfi Sándor Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium a jelenlegi neve.
Száz év alatt számtalan tanító, tanár dolgozott a jövő nemzedékének oktatása, nevelése érdekében. Mindannyiuknak köszönetet kell mondani érte!
Napjainkban az iskola munkájáért Sztyehlikné Hegyi Krisztina igazgató asszony a felelős. Munkájában segíti a fenntartó részéről megbízott dr. Huszka Mihály plébános úr, aki „lelkivezetője” az iskolának. A fenntartóváltás óta sok minden történt az iskolában. Az iskolai igazgatója kollégái segítségével arra törekszik, hogy felkeltsék diákjaik figyelmét a hitre, a tudásra, a jóra és a szép életre. Ha visszagondolunk az iskola rendezvényeire, ünnepségeire, biztosak lehetünk benne, hogy a további szép eredmények sem maradnak el.
Gál tanár úr befejező mondatával szabad csak befejezni az ismertetést: „Szeretet nélkül lehet fát hasogatni, fémet megmunkálni, de szeretet nélkül nem lehet gyermeket nevelni. Ezt tartsátok mindig szemetek előtt, és akkor jöhet a következő 100 év!”
Nagy István Elek
