G. Ferenczy Hanna Irodalmi Kör alkotásaiból

Honffy Gábor akvarellfestménye: Karácsonyi hangulat

December

Kelemen Bata Mária
Égi jelek

Decembert mutat ismét a naptár,
halványfényű, sápadt a napsugár.
Vajon hová tűnt el a tüzes nyár?
Gondolatom folyton csak ezen jár.

Szemeimet kerekre kinyitom.
Szürke felhők mozgását kutatom.
Az égbolt rezdülését hallgatom.
Néhány nap és itt a tél! – gondolom.

Üzenetet küld felém az égbolt.
Mélyen alussza álmát a vén Hold.
Álmában táncot rop sok kis kobold,
éjszakába néhány órát betold.

Varjak serege károgva repül,
ezzel jelzik, a levegő lehűl.
Lelkem didereg, s könnyezik belül,
kopasz tájra ködfátyol települ.

Üldözi fényével az öreg Nap.
Összeszedi erejét, lángra kap.
Tüzes nyelvével lesújt, ködre csap,
oszlik a „teste”, újra süt a Nap.

Dagadt felhőket hord a téli szél.
Ablakok résein vígan zenél.
Keménykezű, szorgos, sosem henyél.
Így jelzi az ég, jön a hideg tél!

Benke Mária
Megkondult a harang

Karácsonyi misére hív a harang.
Öblösen kong, zeng és bong.
A templom körül ünnepi fények,
a csillogások megigéznek.

Bentről az orgona hangja száll.
Karácsonyi énekeket „citál”.
Hömpölyög az ember tömeg,
gyermek, fiatal és öreg.

Majd imára kulcsolt kézzel,
áhítatos szenvedéllyel
csodálja a betlehemi csillagot,
melyet az angyal beragyogott.

Az orgona hangja felerősödött,
a harsona is rázendített:
megszületett a Megváltónk,
bűnöktől megszabadítónk…

A három királyok a jászolnál állva,
a kis JÉZUST csendben imádva,
álltak rezzenetlen, szótlanul,
megilletődve, bizonytalanul.

Jó, hogy emberré lett értünk,
hisz’ imáinkban csak azt kértük:
nyerjenek bocsánatot bűneink,
s imádhassuk Őt hűen itt.

Karácsony a szeretet ünnepe!
Legyen béke a szívekbe,
minden Ember örüljön,
vágya a szépre-jóra teljesüljön.

Varjasi Béla
Ellentétek világa

Ausztráliában tombol a nyár.
Északi féltekén hideg van, havazik már.
Nekik úgy, nekünk így a megszokott.
Sokan már úgy várják a havazást, a fagyot!

Hólepel nem csak a hegyeket borítja.
Lapátolása a tulajdonosokat megszomorítja.
A gyermekek örülnek, készítve hóembert.
Repülő hógolyó sok sapkát, kucsmát levert.

New Yorktól Moszkváig élvezik a tél örömeit.
Csak hajléktalanok hullajtják fájdalmuk könnyeit.
Tüzelő hiányában mások is dideregnek.
Úgy várják már végét a kemény hidegnek!

Hideg tél, forró nyár, válassz: melyik jobb?
Mit is szeretsz jobban? A fagyot, vagy a napot?
Neked melyik tetszik? Dönthetsz bármelyik mellett.
Amíg földünk ilyen, mind el kell viselned.

Sallay Gyula
Decemberi hajnal

A hajnal szakadt ködfátyolát
összébb húzta, mikor a Hold
a mából nézett a holnapokra.
A világ a mély csendben ült,
s vágyakozásában az égre feszült.
Még fagyos lehelet ölelte át
a tegnapból húzott nap hajfonatát.
A hegyoldalon a füstbe font vágyak
még a házak között jártak,
hol a gomolygó köd, mint
botladozó részeg, gáncsot vetett
a füstök vad ívének.
A hajnal dühödt várakozással állt
a fagyott völgyek lábainál.
A fagy és a csend szorosan
ölelte a tájat, így a töredezett
éjben senki se látta,
mikor a Nap csókot lehelt
a hegytető homlokára.

Szénási Sándor István
Várakozva

Valami nagy csöndre vágyom,
valami ünnepi létre,
ahol otthont lel a béke,
ahol mosolygós az álom.

Lehet, minden földi létnek
szelíd vége így közelít,
ha az ifjúság búcsút int,
és mólokra vált az ének.

Testem vidám játszótársa
most is a bolondos lélek,
s beszól felügyelőjének,
ha rákattan elmém zárja.

Ölelném a Te világod,
mint Földet a csillagos éj,
de elvitt előlem a fény,
s én lettem újra a vádlott.

Szolgálni a jót, a szépet:
állj mellém a hóesésben!
Ezt idáig sosem kértem,
de most már magamban félek.

Nincs vége a háborúknak,
mindent felülír az érdek.
Ránk zúdított menekültek
a kereszttel hadban állnak.

Áruba bocsájtott áron
fényfolyamon ring a világ:
ünneplőben a hazugság
árleszállítását várom.

Az oldalt összeállította:
Szénási Sándor István