Az oldalt összeállította: Szénási Sándor István
Kelemen Bata Mária
Őszi hangulat
Öleli a fákat a napsugár,
enyhén, lágyan jelzi: elmúlt a nyár.
A heves Nap ereje elfogyott.
Az ősz tarka ruhája megkopott.
Az égen fodros felhő gomolyog.
Most az indiánnyár ránk mosolyog.
Még néhány napot időz a tájon,
nyargaló széllel búcsút int fájón.
Dübörögnek az őszi szelek.
Megjelennek az esőfellegek.
Ablakból nézem az átváltozást,
rossz kedvemre nem nyújt feloldozást.
Lelkem mélyén ott él a kikelet.
Mi történik velem? – nincs felelet.
Elhervadt virágok, kopasz ágak.
Befedte az ősz a tüzes vágyat.
Ősz lett lelkemben s a szívem táján,
nem terem gyümölcs az életfáján.
Tüskés vadág fejlődött közötte,
szúrós ágát nincsen, ki lemetssze!
Egyre hidegebb a sivár lélek,
de rögös utamon tovább lépek.
Tekergek búsan, mint az őszi szél,
fülemben „zenél” sok rőt falevél.
Útra indulnak, hangjuk zizegő,
„benépesül” a levéltemető.
Párás ablak előtt állok némán,
színes kavalkádot nézem mélán.
Mivé lett a szép, csodás, természet,
ráteszi tenyerét az enyészet.
Tekintetem a tájon elmereng.
Távol hófelhők hada feldereng.
Szénási Sándor István
Ha lennék…
Ha én álom lennék,
hozzád szállnék este.
Minden igaz vágyad
bennem társra lelne.
Ha boldogság lennék,
nagyon korán kelnék.
Minden fáradt embert
homlokon csókolnék.
Hogyha bánat volnék,
elbujdosnék messze,
nehogy rám találjon
boldog ember lelke.
Ha remény lehetnék,
nem vágynék egekbe,
kucorodnék inkább
emberek szívébe.
Ha búcsúzás volnék,
visszanéznék mindig,
lelkembe égetném,
aki utolsót int.
Ha lemondás lennék,
elballagó korú,
én lennék a legszebb
szomorú koszorú.
Ha újra születnék
e mostoha Földre,
kit nagyon szeretnék,
boldogan ölelne.
Ha költő lehetnék,
sok szép verset írnék,
ennek a világnak
örömére élnék.
Benke Mária
A tűz
A lánglelkű költőben lobog a tűz,
nyughatatlan lelke messzire űz.
Életében már sok mindent látott,
jobbítani szeretné az egész világot.
Tüzes tekintettel sokszor öklét rázza,
miért igazságtalan az emberek világa?
Harácsolnak, javakat gyűjtenek,
miért irigyek, kapzsik az Emberek?
Mindenki üres kézzel jön a világra,
s üres kézzel távozik idővel a másvilágra.
A tisztító tűzben fél, hogy lelke elég
de szeretné másként csinálni, ha lehetne,
ha esélyt kapna, most nem vesztené eszét…
A földi javak hajszolása közben
élete örömtelen, sivár és közhely…
Ha kaphatna még lehetőséget a földi létre,
másként tenne mindent, a szépségre révedne.
Élményeket gyűjtögetne, szeretet, öröm
volna a jelszava, s mondaná: – köszönöm!
A lánglelkű költő szívében tűz ég,
nem érti e rohanást, hová és miért
G Ferenczy Hanna
November
Ne higgyetek a fénynek,
a langyos déli szélnek,
ne higgyetek, ti fák!
Aludjatok el halkan,
a párálló avarban,
félig nyílt ibolyák.
Rügyek, csak vissza, vissza!
az ég akármily tiszta,
most játszik álnokul.
Hiába zöld a pázsit,
már november jár itt,
s mire bealkonyul –
köd gyűjt vámot a tájról,
s a tétovázó fákról,
mint szédült, vak szeszély –
leszaggat minden éket,
és szétdúl minden szépet
a novemberi éj.
Varjasi Béla
Vigyázz rá!
Nem fér hozzá semmi kétség:
legfontosabb az egészség.
Elviselsz pénzhiányt, nehézséget,
csak jó legyen mindig az egészséged.
Addig vigyázz rá, míg élvezed,
késő a bánat, ha már elveszett.
Dolgozz, egyél, igyál, boldog leszel,
amíg mindent mértékkel teszel.
