Nyomdagaléria nyílt Vecsésen

Műnnich Dénes az ólombetűs szedést mutatja

A nyomdagaléria teljes anyaga még májusban a Mesefesztivál idején állt össze.

Akkor a BÁKK is meghirdette a programjai között. Ennek hatására sokan meglátogatták a Vértesi Nándor utcában, a volt kiállítóteremben ezt az országosan is ritkaságszámba menő nyomdatörténeti kiállítást.

A hivatalos megnyitó október 20-án volt, amit a Nyomdamúzeum Egyesület, a Bálint Ágnes Kulturális Központ és a Nyomdagaléria közösen szervezett. A kiállítást Mádi Lajos, a Typo-Box Kft. ügyvezetője, Műnnich Dénes, a LUPE Magazin főszerkesztője, és Novkrescsenszkov Tamás, a Nyomdamúzeum Egyesület elnöke állította össze. A megnyitó után egy rövid beszélgetést kértem a Műnnich Dénestől, akitől először azt kérdeztem, hogy miért adták ennek az állandó kiállításnak a Nyomdagaléria nevet.

Azt gondoltuk, hogy ennek az állandó kiállításnak találó lehet a galéria kifejezés, mert zömmel olyan ma már páratlannak mondható nyomdai relikviákkal is találkozhat a látogató, amelyek egykor az ólom világát képviselő klasszikus nyomdászatban voltak használatosak. A gyűjtemény az 1800-as évek végétől az 1970-es évek végéig mutatja be a nyomdászmesterséget átfogó technológiai fázisokat, a nyomdai betűöntést, a kézi szedést, a magasnyomó-klisékészítést, a magas- és litográfiai nyomtatást és a könyvkötészetet. Ezen kívül találkozhatunk rézkarccal, linó- és rézmetszet-nyomtatással, amelyet napjainkban már csak művészek használnak. Vannak írógépeink és stencilező berendezéseink is. A közelgő ünnepekre gondolva szívesen vállaljuk karácsonyi üdvözlőkártyák nyomtatását, díszek stancolását, dombornyomását, aranyozását a Nyomdagaléria autentikus réz-és díszítő elemeivel, léniáival, akár interaktív módon is.

A kiállított gépek, magasnyomó- berendezések, aranyozó prések stb. nagyobbik része a Nyomdamúzeum Egyesület, a gyűjtemény másik fele pedig magánszemélyek tulajdonában van.

– Honnan szerezték be ezeket a gépeket?

– Többnyire régi nyomdák felszámolásából tudtunk értéket menteni, én 35 évvel ezelőtt csöppentem bele egy ilyen akcióba, azóta nekem is szenvedélyem a nyomdához kötődő kisebb berendezések és eszközök gyűjtése. Nekem így sikerült megmenteni a Révai Testvérek Nyomdájából származó aranyozó kliséket, körzeteket. Persze a nyolcvanas években még használtuk ezeket a gépeket és berendezésket, de az ofszetnyomtatás és a digitalizálás lesöpörte a régi hagyományos technológiákat, így sajnos egy-két megszállott nyomdászon múlott, hogy ezeket megmentettük a jövő számára, hogy bemutassuk milyen volt a múlt.

– Interaktív tárlatvezetést és bemutatót ígértek a megnyitón. Ezek szerint ezek az eszközök még működőképesek?

– Igen ez így van. A működőképes berendezések segítségével egy igazi interaktív nyomdászattörténeti utazást garantálunk az érdeklődőknek a régmúlt világába, ahol a technológiát bemutatva adunk bepillantást e szép szakma történetébe. Például, ha valaki a Nemzeti dalt szeretné kinyomtatni, akkor kézi szedéssel kell az ólombetűket kiszednie, majd betördelnie, és akárcsak 1848-ban a márciusi ifjak, elkészítheti a forradalmi szórólapot, ami pont úgy nézhet ki, mint amit Petőfiék is szétosztottak a pesti utcákon. Ezeket kis kézisajtóval nyomtathatják papírra. Természetesen, ahogyan azt már említettem, az itt található gépek 90 százaléka működőképes állapotban van. Ebből az időből teljes technológiai sort is tudunk mutatni, vagyis a kinyomtatott lapokat össze tudjuk fűzni könyvformába. Van itt tégelysajtó, biegelő-, perforálógép, irkafűző berendezés, aranyozó betűkészlet, könyvprés, könyvkötészeti fűzőállvány. Ezeket a berendezéseket a kor stílusának megfelelően készítették el, tehát elsősorban nem a funkciónak rendelték alá a formát, hanem a kor formai divatjához igazították. Ezért ilyen szépek és gyönyörűek ezek a régi gépek.

– Kinek jutott eszébe, hogy egy „galériát” állítsanak össze ezekből a gépekből?

– Nekünk – a nyomdász szakmában dolgozó megszállottaknak – jött az ötlet, hogy ezeket az évszázadokon keresztül használt berendezéseket meg kell őrizni a jövő számára. Ha nem így gondolkodtunk volna, akkor ezeket a vasakat már régen beolvasztották volna valamelyik kohóban. Négy évvel ezelőtt egy múzeum létrehozása volt a cél. Akkor alakult meg a Nyomdamúzeum Egyesület. A gépeket eddig azonban nem sikerült fix helyre telepíteni. Szerencsére Vecsés Önkormányzatával sikerült megállapodnunk ebben a kérdésben és így a várost gazdagítva itt valósítottuk meg ezt a kultúrtörténeti kiállítást, ami reményeink szerint egyik nevezetessége lehet a jövőben Vecsésnek. Egy biztos, ilyen részletes és gazdag anyagot felvonultató nyomdatörténeti kiállítás az országban nem található.

– Most októberben nagyon népes szakmai csoportot fogadtak a Nyomdagalériában! Ezek szerint híre ment a vecsési kiállításnak?

– Október 17-én, Persovits József vezetésével, a Papír-és Nyomdaipari Műszaki Egyesület Hagyományőrző és Szakírók társasága és a MÚOSZ Tördelő-szerkesztő Szakosztálya tárlatlátogatáson vett részt a Nyomdagalériában. A Papír-és Nyomdaipari Műszaki Egyesület Minőségügyi – a BÁKK-ban tartott – konferencája keretén belül a résztvevők ellátogattak a Nyomdagalériába. Persze nem csak szakmai csoportokat várunk, hanem fiatalokat, általános- és középiskolás csoportokat is, nekik akár élő történelemórát is tarthatunk. A Nyomdagaléria a Gammel Kör foglalkozásaihoz csatlakozva kéthetente szombaton 9 és 12 óra között várja az érdeklődőket, egyébként csak alkalmanként tart nyitva, pl. a Mesefesztivál és a Káposztafeszt idején, de csoportokat előzetes időpont-egyeztetés után bármikor tudunk fogadni.

Elérhetőségeink:
E-mail: nyomdagaleria@gmail.com
Facebook: www.facebook.com/nyomdagaleria
Telefon: 06-1/331-1107

Polgár