Párhuzamosan a németországi reformációval, mégis attól eltérően indult meg és alakult
Svájcban is az egyház megújítása. Az 1520-as évektől meginduló mozgalmat a városi tanácsok rendeletei és határozatai segítették. A svájci reformáció első nagy alakja Ulrik Zwingli volt, aki 1484. január 1-én született Wildhausban. Szülei jómódú parasztok voltak. Tanulmányait Bécsben és Baselben folytatta, nagy hatással volt Wyttenbach Tamás humanista. Az ő indíttatására kezdte el tanulmányozni eredeti nyelven tanulmányozni az Újszövetséget. 1516-ban a legnagyobb búcsúhelyen lett plébános, és így belelátott az akkori egyházi visszaélésekbe. Amikor Luther iratai a kezébe kerültek, megérlelődött benne az elhatározás: fellép egyháza hamis tanításával szemben. Zwingli nem az üdvösségért való lelki küzdelemben vált reformátorrá, mint Luther, hanem a tiszta ész bírálatával figyelte azt a különbséget, amely az evangélium és az egyházi élet között kialakult. 1520-tól kezdve prédikációban élesen támadta az egyház tanítását, sőt rávette a zürichieket arra, hogy ne küldjenek több zsoldos katonát a pápának. 1522-ben írta meg böjt elleni művét. Bár a püspökök Zwingli ellen eljárást kezdeményeztek, de a zürichi városi tanács védelmébe vette Zwinglit, és kezdeményezéseit elfogadta. Így ebben a városban gyökeresebben ment végbe a Reformáció, mint Wittenbergben. A kolostorokat eltörölték, a papok megnősültek, az egyházi javadalmak iskolák, és papi szemináriumok céljára fordították, a templomokból eltávolították a képeket, a szobrokat, az orgonát és a harangokat. Az oltár helyébe asztalt állítottak, eltörölték a római liturgiát. Az egyházkormányzást a városi tanács vette át.
Zürich példáját több kanton is követte.
A német és svájci reformáció közeledését, egyesülését kezdeményezte hesseni Fülöp tartománygróf, ezért jött létre 1529-ben Magdeburgban Zwingli és Luther találkozója. Mindketten keresték a megegyezés lehetőségét, és 14 pontban össze is foglalták a közös tanítást, azonban a 15. pontban, az úrvacsora kérdésében nem tudtak megegyezni. Luther azt tanította, hogy az úrvacsorában, a kenyérben és borban Krisztus valóságos testét és vérét vesszük. Ragaszkodott Jézus szavához: „Ez az én testem”. Zwingli jelképes jelentőséget tulajdonított a szereztetési igéknek, szerinte az úrvacsora emlékünnep. A református és az evangélikus tanítás ma sem egyhangú az úrvacsoráról szóló tanítás kérdésében.
Mivel a kantonok közül öt kanton visszautasított minden reformot, így az ellenségeskedés hamarosan háborúba torkollott. Zürich élelmiszer elzárással akarta a katolikus kantonokat megfélemlíteni, ők azonban váratlan katonai támadással lepték meg Zürichet, és Kappelnél 1531-ben teljes diadalt arattak. Zwinglit, aki tábori lelkészként vett rész a csatában, elfogták, és arra akarták kényszeríteni, hogy hívja segítségül a szenteket, és katolikus módon gyónjon meg. Ő nem teljesítette a parancsot, így a katolikus sereg kapitánya felkoncoltatta. Holtestét felnégyelték, és elégették.
1531-ben a második kapeli béke a protestáns kantonok vallásszabadságát meghagyta, de a kevert vallású kantonokban módot adott a katolikus terjeszkedésnek. Zürichben Bullinger Henrik lett Zwingli utódja. Ő fáradhatatlanul terjesztette a reformátori eszméket és lelkiséget. Kapcsolatot tartott többek között a magyar reformátorokkal is. Huszár Gállal levelezett.
Heinemann Ildikó lelkész
