Nagy dinasztiák szálltak síkra az európai irányító szerep megszerzéséért.
Az elvilágiasodott pápaság a két nyugati legerősebb hatalom, a francia királyok és a Német-római Császárság kereszttüzébe került. A spanyolok és a portugálok az Újvilág (Amerika felfedezése 1492) meghódításáért és kizsákmányolásáért vetélkedtek. Európában a nagy politikai erők központosították a kormányzati rendszereiket, megnövelték katonai erőiket, egyre több adót vetettek ki. A döntési függetlenség és a területi terjeszkedés határozta meg politikájukat. A pápaság is megpróbált lépést tartani a világi hatalmakkal, miközben az egyház legvagyonosabb és legbefolyásosabb területeit a világi földbirtokos nemesség uralta, sőt a fejedelmek, a köznemesség és városi közösségek pedig törekedtek arra, hogy az egyházi intézmények (iskolák, ispotályok, prédikátorok javadalma) működését ellenőrizzék, befolyásolják.
A kor harmadik és katonailag legerősebb, uralkodója I. Szulejmán oszmán-török szultán, aki 1520-ban 26 évesen lett trónörökös, Közép-Európa és a Magyar Királyság meghódítására készült. 1500 körül a legnagyobb félelem az iszlám fenyegetés volt. Az európai lakosság lelkiállapotát a hosszan elhúzódó nyugtalanság és apokaliptikus világvége-hangulat jellemezte. A pesszimista irányzattal együtt megjelent az optimista lelkesedés is, ami sok művészt, tudóst magával ragadott. Létrejött az ideális társadalom képe és annak működését leíró filozofálás. A XV. század második felétől meghatározó szellemi irányzat a humanizmus. A humanizmus jelszava „ad fontes”– vissza a forrásokhoz – egyaránt átitatta a művészetet és a tudományos gondolkodást. A görög-római örökséghez való visszanyúlás, az ókori értékek újrafelfedezése a társadalom megújítását célozta. A humanizmus vezéralakja Rotterdami Erasmus (1466–1536) Ágoston-rendi szerzetes, filozófus, teológus volt, aki a görög nyelv specialistája lett. Kiadta és magyarázta a görög nyelvű Újszövetséget (1516), majd újra latinra fordította. Azt írta: azt szeretné látni, amint a szántóvető az ekeszarvára támaszkodva, a takács a szövőszéke mellett, a zarándok az útját járva olvassa a Bibliát. Erasmus hitt a humanista tudás világjobbító erejében, az erkölcsi megjavulásban.
A 15. század technikai vívmánya, a könyvnyomtatás a reformáció tanainak gyors elterjedését tette lehetővé. Gutenberg (1400–1468) német ötvösmester kikísérletezte a könyvnyomtatást, és Mainzban létesítette meg nyomdáját az 1440-es években. A feltaláló a mozgatható betűmintát, a nyomógépet, a megfelelő nyomdafestéket és a papírt egy gyártási folyamatban tudta összehangolni. Ezzel a könyvnyomtatás tömegfolyamattá vált. Fő műve a 42 soros Gutenberg Biblia az 1450-es években készült. Azért nevezik 42 sorosnak, mert egy-egy oldalra 42 sor fért ki. A 42 soros Biblia 641 lapot tartalmaz (1282 kéthasábos oldalt). Az első kilenc oldalra csak 40 sor fért, ezért Gutenberg addig fűrészelte, reszelte a betűket, amíg a tízedik oldalra 41, a tizenegyedikre pedig már 42 sort tudott elhelyezni. A nyomtatás után a szöveget kézzel rubrikálták (ez a címek vagy a fejezet kezdetének vörös színnel történő kiemelése) és iniciálékat rajzoltak hozzá, ezért minden példány egyedi és inkább kódex benyomását kelti. A szájhagyomány szerint 180 példány készült, 45 borjúbőrkötésben, 135 pedig papírkötésben. Jelenleg 48 (más források szerint 47) teljes Gutenberg-biblia fennmaradásáról tudunk, 12 Németországban, 11 az Egyesült Államokban található és számos töredék is létezik, néhány csak egy-két oldalas.
(Forrás: 500 éves a Reformáció kiadvány, és az Internet)
