Jézus nagyheti szenvedésével kapcsolatban már többször volt szó a Keresztútról, a Via Crucis-ról, most pár mondatban emlékezzünk meg Jézus feltámadása utáni megjelenésének egyikéről, a Húsvéti Stációk 8. állomásáról:
Jézus megjelenik Tamásnak. „Tamás nem volt velük, amikor megjelent Jézus. Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt.” (Jn. 20,24-29) Jézus felszólítja Tamást, hogy tegye ujját oldalának sebébe. A megjelenés annyira magával sodorja Tamást, hogy csak azt tudja mondani: „Én Uram, én Istenem!” Nem valószínű – írja Barsi Balázs atya –, hogy ezek után valóban megérinti Jézus testét. Már maga a felszólítás, a lehetőség a test és lélek érintése. Tamás embert át maga előtt, de az Istent vallja meg. Az Úr felszólítja: „Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Jézus halála és eltemetése után Tamásnak a hite is elveszett. De most a csodálatos megjelenés után megszületik szívében a hit s vele együtt a remény is. Nem csak felismeri az Urat, hanem magáénak is vallja: „Én Uram, én Istenem!” Ez, hogy magáénak vallja, a legszorosabb kapcsolatot jelenti Jézus és Tamás között.
Tulajdonképpen ő volt az első, aki elismerte Jézus istenségét. Vallomásának komolyságát igazolja, hogy indiai térítő útja során kész életét adni Mesteréért. Uram, erősítsd meg a mi hitünket is! „Ki előbb még kételkedett,/felkiált, látva a sebet:/ Én Uram és én Istenem!/Alleluja! Alleluja!”
