Benke Mária: Bakancslistám…
Mikor kicsi voltam Babynak hívtak,
becézgettek, nevettek, néha sírtak…
Egy pillanatnak tűnt, felcseperedtem,
Marcsi néninek hívnak, ez hihetetlen…
A két dátum között fél évszázad eltelt,
a bakancslistám gondolatban megtelt.
Ábrándoztam, mi mindent szeretnék,
de felül írta az Élet, – mit tehetnék?
Az életemben sok minden átértékelődött,
a sok gond-baj rám terhelődött…
Bakancslistám vizsgálgatom,
fájós lábamon szánakozom.
Átgondolom a listámat.
kiértékelem a sok hibámat.
Kezelések, injekció kúra,
azt gondolom – nem ok ez a búra.
Hiszen ÉLEK! – süt rám a Nap,
ragyogó fénye melegít, s örömöt ad.
Ha már nem tudok semminek örülni,
ha már nem sikerül a bringámra felülni,
az lesz a baj, de nagyon,
ezt annyiban én nem hagyom!
Nem lesz már hosszú túra az Életben,
nem szomorkodom rajta a létemben…
Az elfogadás nagyon fontos,
jól érzem magam, ez a jó most…
Szénási Sándor István: A feltámadásra
Mintha menekülne,úgy rohan az élet,
maga mögött hagyva sok gyönyörűséget.
Nézem fény és árnyék, felhő égi táncát,
mint szép nő, a földre ledobja ruháját.
Örök változásban megadta az Isten,
teremtés csodáját élni ölelésben.
Fának dőlve áldom a fölkelő Napot,
leszülető lelkem mennyi hitelt kapott!
Formát, mély értelmet adni igaz szónak
ott, ahol a lelkek tettekkel adóznak.
Dolgozni, alkotni, szolgálni a szépet,
mikor fogja Uram minden teremtményed?
Sejteni lehet csak, kinek mi az útja,
földön túli parancs, hová irányítja.
Azt sem tudni végül, hajlik-e a jóra,
tudatában van-e annak, ki szólítja!
Nap mint nap meghalunk, fáradtan az éjben,
harangszó a hajnal, tettre hív az Isten.
Mennynek és pokolnak életünk a mása:
örökké készülünk a feltámadásra.
Sallay Gyula Húsvéti fohász
Itt állunk a küzdősoron:
várjuk bűnünk leomoljon
a lélek előtt a földre,
s Te velünk maradj örökre.
Sallay Gyula: Húsvéti zápor
Sorsod lágyan
cuppan a sárban.
Apró kavics
mosdatja magát.
Ég könnye a
föld bűnét mossa
feltámadott
lábainál.
Kelemen Bata Mária: Jó hangulatban
Víg a kedvem, jó a hangulatom,
ha tavaszi szél simítja arcom.
Mikor langy meleget áraszt a Nap,
ébredő természet erőre kap.
Tavasz utcáján vígan sétálok.
Mosolyognak az üde virágok.
Árokpartján szerény kisibolyák,
illatukat felém bőven ontják.
Száll a trilla rengeteg torokból:
ereszről, kéményről, tarbokorról.
Innen hirdetik eljött a tavasz!
A zord hidegre nincs többé panasz.
Ha friss zápor áztatja fejemet,
Ez sem veszi el a jókedvemet!
Fújja a záport, a pajkos szellő,
szertefoszlik a kószáló felhő.
Feltűnik az égen a szivárvány.
Elvarázsol a színpompás látvány.
Lassan jön a csodás naplemente.
Szorosan nyomában jár az este.
Dús élményekkel ágyba kerülök,
jó hangulatban elszenderülök.
Újra álmodom az egész napom,
szép lesz a reggel is, – úgy gondolom!
G. Ferenczy Hanna: Április
Zöld lombok között
surran a fény
ligetek felett
égbolt peremén
libben a fátyla –
mézet szitálva
a rétre terül
Csak szél hegedül
gerle se sír
gyepen egyedül
hajlong a nyír –
mint bohó lányka
csak úgy magában
próbálja táncát
Csodálja báját
fű s a barka
ezüst nyakláncát
cserfes szarka
és ömlik a fény –
s a tó fövenyén
tapsol a nád
Összeállította: Szénási Sándor István